Az erdélyi fejedelemség

 

Lehoczky József Magyar lovagkönyvéből:

Az erdélyi fejedelemség létrejöttének előzményei
Erdély a honfoglalás után a Gyulák fennhatósága alatt külön
országrészként fejlődött. Az erdélyi Gyula rangja még az
ősi keleti kettősfejedelemség intézményének a maradványa.
383
A régi Nagy Kende (Fő Kündü, Kagán) rang helyébe lépett
a Nagyfejedelem, majd a Király méltósága; a Gyula (Jila)
rangot viselte még Szent István király idejében is Sarolt apja,
Szent István királynak nagyapja is. (Ugyanakkor az Ila = Jila =
Birodalomszerző szóból származik a keresztény király szó is: Crux
+ Ila = Király) A Gyula = Vezér rangját ekkor még a latin Dux =
Vezér és ekkor az Európában már az ezzel egyértékű Herceg
ranggal jelölték a latin szövegekben. Az Árpád-ház tagjai és
az erdélyi vezérek régtől rokoni kapcsolatban álltak a lengyel
és kijevi, orosz fejedelmi családokkal is, így a szláv nyelv is hatott
az elnevezésekre. Több példa is van erre. Például a megyei
comesek szláv néven ispánok lettek. A latin palatinus szó
német megfelelője a Pfalzgraf, tisztét tekintve palotagróf, a
királyi udvar ispánja, szlávul = na dvor ispán (ispán az udvaron)
ezért magyaros torzulással így lett belőle Nádorispán.
(Egyik értelmezéssel lehet, hogy a német Pfalzgraf szó elemei: a
Der Pfahl = cölöp, szlávos kicsinyítő torzulása a pálca, vagyis kormányzó
pálca és a graf szavakból lett a magyar nádorispán szó is,
érsd: a kormánypálca, nádpálca és az ispán szavak elemekből, s ezért
így van értelme önmagában is a nádor szónak. Más értelmezéssel a
Nádor = Nagyúr és ispán szavakból!) A Na dvor Ispán magyarázat
nem lehet helyes, mert, a nádor kúriális comese az
Országbíró is udvarispán, tehát ugyanazzal a szóval miért
jelöltek volna két hivatalt? (Ugyanilyen hatásra az erdélyi
vezért is elkezdték a Dux = Vezér szláv nyelvű megfelelőjével
Vojvodának, Vajdának nevezni) Vojna = had, háború;
vodit (vogyit) = vezet szavakból Vojvoda = hadvazér.
Tovább élt ezután még egy ideig a kettősfejedelemség
maradványaként a dukátus intézménye, s ezalatt is még
Erdélyben a megbízott kormányzati feladatot ellátó, akkor már
vajdának nevezett személyeket is a latin szövegekben időnként
„dux”-nak írták; de ezek valójában már csak a későbbi,
tehát a mai értelemben vett vajdák voltak, vagyis csak királyi
megbízott vezérek, a király után rangban következő
személy a „herceg” ekkor már az Árpád-ház, még pontosabban
akkori nevén, Szent István- nemzetségnek tagjai közül
384
kerültek ki. Ezt a rangot viselte gyakorlatilag Szent László
király is, mikor még Salamon, a felkent és Szent Koronával
koronázott király élt, ezért László, bár a nemzet őt tekintette
választott királynak, nem koronáztatta meg magát és
„a hercegi részt” uralta, vagyis az északi részeket, Bihar vidékét
és Erdélyt is.
Vak Béla király apja, Álmos is, amikor hűségét próbára
téve, a király eléje tette a koronát, valamint a hercegi kardot,
hogy válasszon. Álmos, tartva a király bosszújától, a
kardot választotta, mely a második rangot jelentő hercegség
szimbóluma volt. Csak Álmos herceg sorozatos lázadása
után szűntette meg a dukátus intézményét Könyves
Kálmán 1106-ban. Ezidőtől Erdélyben időnként a trónörökösök,
mint ifjabb királyok voltak időnként a „hercegek”,
mellettük a vajda tisztsége már nem volt „dux”,
vagyis nyugati értelemben vett hercegi rang értékű.
A bárói tisztségek (ország báróját, vagyis országnagyot értsd ez
alatt!) jelentőségének megerősödésével, már az erdélyi vajda
a nádor mellett az első kormányzói tisztséggé vált,
egészen a XVI. század közepéig. Ekkor jött létre az Erdélyi
Fejedelemség. Az utolsó, még a király által kinevezett erdélyi
vajda Dobó István, az egri hős volt, ekkor már ugyan a gyermek
János Zsigmond volt a fejedelem.
Az erdélyi fejedelemség létrejöttének körülményei
1526. augusztus 29-én a mohácsi ütközetben a török seregek
a magyarokat legyőzik. A foglyul ejtett magyarokat lefejezik.
A menekülő II. Lajos király a Csele patakba fullad.
1526. szeptember 2-án Lajos király megözvegyült felesége,
Mária Habsburg főhercegnő elmenekül Budáról. Rá kilenc
napra, 11-én II. Szulejmán szultán bevonul Buda várába,
de már 26-án elhagyja Budát, seregek hátrahagyása nélkül, s
október 9-én elhagyja seregeivel együtt az országot.
A következő hónapban, november 11-én, a köznemesi párt
túlsúlyával királlyá választják Szapolyai, más néven Zápolya
385
Jánost a székesfehérvári koronázó gyűlésen, s ugyanakkor
felkenik és királlyá koronázzák a Szent Koronával.
A következő hónapban, 1526. december 16-án Pozsonyban
Mária özvegy királyné, Báthory István nádor és néhány főúr
királlyá kiáltja ki Habsburg Ferdinánd főherceget.
1527. szeptember 26-án Ferdinánd spanyol és német zsoldosai,
mindössze tízezer fő, Tokajnál tönkreverik Szapolyai
hadait.
1527. november 3-án Székesfehérvárott Ferdinándot is
királlyá koronázzák a Szent Koronával. Két koronázott királya
van most már az országnak.
Ezért a következő évben, január 27-én II. Szulejmán szultán
szövetséget ígér Szapolyai János királynak.
1529. augusztus 29-én, tehát a mohácsi csatát követő harmadik
évfordulón, a nemzeti tragédia helyszínén, a mohácsi
mezőn, Szulejmán szultán ünnepélyesen pártfogásába veszi
Zápolya János királyt, mint alattvalóját. (Magyarország ezáltal
török hűbér lesz!)
1529. szeptember 7-én Szulejmán szultán másodszor is
elfoglalja Budát és azt átadja János királynak, mint hűbéresének.
Ezután a török hadsereg nyugat felé vonul, majd szeptember
26-tól október 14-ig Bécset ostromolja.
1530-ban ráébred az ország, hogy sem I. János király nem
tudja a magyarok érdeke szerint védelmezni az országot,
sem pedig a Habsburg-világhatalmat képviselő I. Ferdinánd.
Zápolya János király már csak török vazallus. Ferdinánd
nem magyar.
A vagyonszerzési érdek, a hatalomvágy uralkodik. A két
király is csak koronát akart, de az országért nem tesz érdemlegeset,
az urak közül is sokan vágynak hatalomra, újabb birtokokra.
Tombol az anarchia. A fegyveres szolgákkal rendelkező
urak közül sokan megtámadják szomszédaikat, kifosztják
egymást, nyájakat hajtanak el, városokat fosztanak ki és égetnek
fel. János király összeroppan tehetetlenségében és tanácsosai
heves tiltakozása ellenére az ország kormányzását egy
kalandorra bízza, amire eddig nem volt példa. Kinevezi maga
386
helyett kormányzónak Luigi Gritti, Törökországból jött ékszerkereskedőt,
a velencei dózse törvénytelen fiát. Gritti a
szultán udvari szállítója volt, Ibrahim nagyvezír barátja és
érdekszövetségese, a magyar ügyek bennfentese, aki három
héttel azután, hogy Magyarországra a török bejött, 1529-ben
már mint „magyar királyi főkincstárnok, kamarás, helytartó
és egri püspök” írja alá a nevét. Gritti rémuralmat kezdett;
gyilkolt s rabolt. Végül Czibak Imre püspök meggyilkoltatása
után betelt a mérték. Czibak rokonai összeszövetkeztek ellene,
és Medgyesnél fegyveres szolgáival együtt levágták.
1531–1532-ben az ország védelmével elégedetlen nemesek
és mágnások a babocsai, bélavári és berenhidai gyűlésen
tanácskoznak.
1532-ben II. Szulejmán újabb hadjáratot indít Bécs elfoglalására.
Kőszeget is megostromolja.
1533-ban Szulejmán szultán Ferdinánd királyt fiává fogadja,
adó nélküli hűbér gyanánt meghagyja Ferdinánd kezén
Magyarország nyugati részeit. Így török szemmel már Ferdinánd
is csak vazallus. Ferdinánd ezért az egyezségért el kellett, hogy
küldje Konstantinápolyba Esztergom városának kulcsait. Ez volt
a fegyvernyugvás ára. A kulcsokat aztán Ibrahim nagyvezír
„a kielégültség mosolyával” adta vissza a Habsburg-követnek,
ezzel jelezve, hogy a vár tényleges átadására nem tart igényt.
Ezután 1537-ben Ferdinánd mégis törökellenes hadjáratot
kezd, de sikertelenül. Katziáner vereséget szenved
Eszéknél.
Végre átlátva a veszélyes helyzetet Szapolyai János király
és I. Ferdinánd király titokban megegyezik Váradon, a török
háta mögött. (1538. „váradi béke.”)
1539. február 23-án Zápolya János király feleségül veszi
Izabellát, Zsigmond lengyel király leányát.
Ez évben, 1539. szeptember és október között elárulta
a Portán a váradi békét Lasky Jeromos, lengyel lovag, ki
Magyarországon is birtokos volt.
1540. július 7-én János királynak fia születik: János
Zsigmond. Két hét múlva, 22-én meghal János király.
387
1541. V. 4.-től VIII. hó 21-ig Roggendorf császári tábornok
Budát ostromolja. Szulejmán megveri Roggendorfot. Ezután
enyingi Török Bálintot, a csecsemő „király”, János-Zsigmond
gyámját vendégségbe hívja, s elfogatja; a törökök besétálnak
Budára. Buda török kézre kerül. A török számára ezidőben
Török Bálint volt a legveszélyesebb, hadhoz értő, vitéz nagyúr.
(Többé szabadon sem bocsátják a törökök. Isztambulban a
Jedikulában hal meg évek múltán.)
Ugyanezen esemény kapcsán Szulejmán szultán Fráter
Györggyel visszaküldi Izabellának a csecsemő János
Zsigmondot, s mint hűbéres királyának fiát, szintén királynak
elismerve, kijelöli a neki hűbérül juttatott birtokok határait:
Erdélyt és nyugati előbástyáit Lippával és Temesvárral, valamint
a tiszántúli részeket. János király országának többi részét
birtokba veszi Buda székhellyel. Werbőczyt megteszi a Budán
maradt magyarok bírójává. Ő maga pedig három nap múlva,
szeptember 2-án megjelenik a budai Nagyboldogasszonytemplomban
a „kuthén”, a pénteki istentiszteleten, ahol a kalifa
nevét imába foglalja. A mohamedán szent törvény szerint
ilyen várost nem szabad többé a hitetleneknek visszaadni.
Ennek lényege: Buda, az ország fővárosa, egyre növekvő területtel
a török birodalom része lett.
Az ország három részre szakad.
A csecsemő „király”, János Zsigmond 1540-től Erdély fejedelme.
Mi is történt eddig?
1526-ban odaveszett a magyar király; 1541-ig az ország
két egymással háborúskodó király uralma alatt élt. 1541-
ben Buda végleg, 150 évre török kézre került; s Szulejmán
Buda székhellyel az ország középső részét bekebelezve birodalmába,
török vilajetet hoz létre; majd 1543-ban a Budai
Vilajet kiszélesítésére újabb hadjáratot kezdve elfoglalja Valpót,
Pécset, Siklóst, Esztergomot, Tatát és Székesfehérvárt. 1547-
ig öt éves béke lesz a törökkel, majd 1549. szeptember 8-án a
388
nyírbátori egyezményben Martinuzzi György barát, a gyermek
János Zsigmond nevelője megállapodik Erdélynek átadásáról
Ferdinánd részére. Azonban Martinuzzi törökkel
való taktikázása miatt Ferdinánd gyanakodni kezd és hatezer
zsoldossal Erdélybe küldi Castaldo cassanoi őrgrófot, aki
1551 decemberében Sforza Palaviccinivel együtt meggyilkolja
Utiesszenovics Martinuzzi Fráter Györgyöt.
Fráter György halálával meghiúsultak a megmaradt részek
egyesítésére való törekvések; Zápolya János király fiának,
a már török hűbéres János Zsigmondnak a fejedelemségéből
kialakul az erdélyi fejedelemség. Az első választott
erdélyi fejedelem Báthory István lesz.
Ekkor Magyarország nyugati és északi részeit: Szlavónia,
Horvátország és a Dunántúl megszabdalt területeit, valamint
a Felvidéket, Erdély határáig, vagyis a Habsburgok uralma
alatt álló területet „királyi Magyarországnak” hívják.
A déli részeket: Pécs, Székesfehérvár, Nógrád, Szolnok,
Szeged, Temesvár beszögellést „hódoltságnak” nevezik; ez
a folytonosan növekvő török birodalom része, a budai pasa
igazgatása alatt.
Erdély pedig az Alfölddel határos területekkel, az úgynevezett
„Partiummal”, a töröknek adózó s a török hatalmi befolyás
alatt álló „fejedelemség”.
389
2. Az erdélyi fejedelmek névsora, időrendben
(Magyarázó jegyzetekkel ellátva)
János Zsigmond, 1540–1571. Már szóltunk róla az előbbiekben,
miként lett Erdély fejedelme.
78. kép
János Zsigmond
Megjegyzés: Most szóljunk a Szapolyai (Szapolyay Deák,
Zápolya) családról is! A család rangja I. János királlyá koronázása
előtt már „örökös szepesi gróf”, azaz örökös szepesi
főispán. (Itt az örökös főispáni rang és a német szokást átvevő
örökös grófi rang, tulajdonképpen még nyugati értelmű, és fogalmi
átmenet a később már Magyarországon is szokásossá váló grófi címek
felé; már tényleges grófi címnek tekinthető, ugyanúgy, mint a
Hunyadiak örökös grófi rangja is. Horvátország és Szlavónia, melyek
Kálmán király rendelkezése óta egy közigazgatási egység volt s
így a horvát szokásjog érvényesült, már példaként szolgált az örökös
grófi rang fogalommá válásához, hiszen itt, mint már könyvünkben
többször mondtuk, a zsupániák magán birtokok voltak,
s a régi frank joghoz igazodva, grófságnak tekinthetőek voltak,
így is nevezték őket. Ellenben Magyarországra Erdéllyel együtt a
390
Szent Istváni jog vonatkozott, melyet az Aranybulla is megerősített:
a királyi vármegyék, ispánságok, ezért el nem adományozhatóak.
A Szapolyay család már ténylegesen gróf, a német értelmezés
szerint is.)
A Szapolyaiak (írjuk így, mert manapság ez az írásmód az
általános) származása bizonytalan. A szerény múltú családból
Szapolyai Imre és István emelkedett fel, I. Mátyás király
alatt, magas méltóságokba jutva, más nagynevű családokba
beházasodván megalapozva rangjukat. Szirmay családtörténész
szerint, Tokaj várát Szapolyai Imre 1469-ben kapta.
Lehoczky András (régi írásmód szerint: Lehotzky András), a
Stemmatographia írója szerint 1459-ben kapta. Nagy Iván
családtani könyvében kifogásolja viszont, hogy nem tudja,
hogy Lehoczky András honnan vette az oklevél kivonatát.
Ezen okmányban nemcsak Imre, hanem testvérei, Miklós
és István részére is szól az adomány, sőt megemlíttetik atyjuk
László és nagyapjuk János is, „aki a rutének vajdája volt”.
(Russiae vajvoda)
A legvalószínűbb, hogy a család törzse János volt, aki
Zsigmond király alatt élt. De Mátyás király alatt emelkedett
fel a család a már említett Imre és István személyében.
Imre, mint tanult ember a Deák nevet is viselte. Fiatal korában
Hunyadi János alatt tanulta a fegyverforgatást. Hunyadi
János halála után már 1459-ben az összes sókamarák grófja
(comes, hivatal és nem cím!) volt. Öt évvel később, 1464-ben
már Bosnyák-ország kormányzója; és Horvát, Tót (Szlavón),
Dalmát bán. S ekkor már szepesi örökös gróf (vagyis főispán,
örökös grófi ranggal).
1465-ben a boszniai kormányzóságról leváltották, sőt
át kellett adnia 1468-ban királyi rendeletnél fogva a szép
jövedelmű harmincad főigazgatói tisztet is Csáktornyai
Hampónak.
Jótevőjével, Mátyás királlyal feszült viszonyba került, de
később a király visszafogadta kegyébe. Ezután több hadjáratban
és békeszerződésben vett részt. 1485-ben nádorrá választatott.
Meghalt 1487-ben, eltemetve Szepesen.
391
Ő kapta korábban Tokaj várát és a hozzátartozó uradalmat.
S ezzel ő, ki 1459-ben még csak „vitézlő” (egregius) volt,
emelte fel családját a király által (ez időben még csak élőszóban
és nem adománylevélen) „nagyságosnak” címzett főrendek
közé. Gyermeke nem volt. Testvére, István eleinte Esztergom
várkapitánya volt, de bátyja, Imre tanácsára Mátyás király
udvarába ment, ahol eszessége és vitézsége által magát kitüntetvén,
kineveztetett bátyja helyébe, a felső vármegyék főkapitányává.
Ezután részt vett Mátyás király minden hadjáratában.
Tetemes része volt Bécs bevételében is. 1489-ben Bécs
városának kapitánya és Ausztria kormányzója lett. Korábban
Mátyás királytól kapta 1476-ban Trencsén várát és uradalmát.
A nagy király 1490. évi halála után is a főrendek rábízták
Bécset és Ausztriát, melyet azonban nemsokára túl kön�-
nyen átadott a németeknek.
Az új király, II. Ulászló választásánál már roppant, mondhatni
döntő befolyással bírt. Nemsokára, 1492-ben nádorrá
választatott. 1495-ben Somlyó birtokába került.
Meghalt 1499-ben. Eltemetve Szepesen. Roppant birtoka
72 várat számlált Magyarországban és Illíriában.
Az ő fia volt János, a későbbi király, és György, ki mint szepesi
gróf és az ország egyik főkapitánya, Mohácsnál Tomory
Pál érsek vezérlete alatt az egyik fővezér volt 1526-ban, s ott
hősi halált halt. (Miközben János, a testvére, az erdélyi vajda 40
ezer főnyi hadtestével késlekedett Mohácsnál megjelenni.)
Szapolyai János, aki ezidőben erdélyi vajda volt, hatalmas
vagyont örökölt. Jelentős vagyona biztosította számára azt a
tekintélyt és befolyást, hogy királlyá választották.
I. János király fia volt János Zsigmond, az első erdélyi
fejedelem.
Báthory István, 1571–1576. 1574-től lengyel király.
Megjegyzés: A Báthory (más írásmód szerint: Báthori) fejedelmi
család az Ecsedi és somlyói Báthory családból származik.
(A Gágyi Báthory család, mely az Aba nemzetségből származik,
szintén régi és előkelő, de másik család!)
392
Az Ecsedi és somlyói Báthoryak a Guth-Keled nemzetségből
erednek. (Bár volt, aki a Szent István király idejében
Magyarországba bejött Vencelintől; mások pedig Bátor Opostól
erdeztették a családot, megint mások pedig Lengyelországból.)
A Guth-Keled nemzetség tagjai a Németországba futott
Péter király seregével jöttek hajdan Stoph várából
Magyarországra, majd magyarrá lettek. Salamon, László és
Géza királyok idejében emelkedtek fel. A Guth-Keled nemzetség
a Báthoryakon kívül még a Zeleméri, a Mutkai és a
Szokoli családra ágazott. (A XVI. század előtt Magyarországon
a nevek írásánál még nem használták a név végén a nemesi „y”-t,
pontos „i”-vel írtak!) A Báthori család ezután három ágra oszlott:
a Somlyói, a Staniszlófi és az Ecsedi ágakra.
1571-ben a családból V. István (a számozás a családfára vonatkozik!),
ki 1533-ban született Somlyón (somlyói ág!), olaszországi
tanulmányai után egy ideig I. Ferdinánd király udvarában
tartózkodott, majd Szapolyai János király özvegyének,
Izabellának udvarába jött, s neki hasznos szolgálatokat, követségeket
végzett; a hadi pályán pedig először 1557-ben tüntette
ki magát, Szathmár alatt. Váradi kapitány és Bihar vármegye
főispánja lett, majd 1571-ben erdélyi fejedelem. A szintén
fejedelemségre törő kornyúti Békessy Gáspárt 1572-ben kiűzte
Erdélyből. Két év múlva, 1574-ben lengyel királlyá választották.
Meghalt Grodnóban 1586. december 12-én. Neje:
Jagello Anna, lengyel királyleány, gyermekei nem maradtak.
(Nevezték „nagylábú Báthorynak” is.)
Báthory Kristóf (1530-ban született), 1576–1581.
Báthory István testvére. (A családfán IV. István fia.) Öccsét követte
a váradi kapitányságban s a bihari főispánságban, majd
az erdélyi vajdaságban. Fiatalon járt angol földön, Francia-,
Spanyol- és Németországban. Beszélt többek közt franciául,
spanyolul és olaszul is.
1557-ben követségben járt Izabella részéről a francia királynál.
1566-ban János Zsigmond fővezére. 1576-ban ő lett
fejedelem, testvére, István helyett. 1581-ben fiát, Zsigmondot
393
választották fejedelemmé. Báthory Kristóf 1581. május 27-
én halt meg.
Báthory Zsigmond, 1581–1598. Báthory Kristóf fia.
„Véres kezekkel született”.
A Báthoryakhoz méltatlan jellem. „Nagybátyja, a király
arcképét látva, semmi vonást nem ismerni föl rajta a
Báthoryakból.” Változó, szeszélyes, ingatag jellem. Atyja után
az erdélyi fejedelmi székbe ülvén arról kétszer is leköszön,
előbb elcserélve azt az oppelni hercegségért (Lengyelországban,
másként Ratibor hercegség!). Nejét, Mária Krisztinát előbb
hazaküldi, majd visszakívánja; többeket kivégeztet, köztük
unokaöccsét, Boldizsárt, majd bíbornokságra áhítozik. Végül
Prágában hal meg 1602-ben, 41 éves korában. Ott is lesz eltemetve
Zsigmond király kápolnájában.
79. kép
Báthory Zsigmond
Báthory András (a családfán IV. András), 1599. Báthory
Zsigmondnak unokaöccse. A Szamosújvárott 1594-ben nagybátyja
által lefejeztetett Somlyói Báthory Boldizsárnak testvére;
korábban varmi püspök, majd 1583-tól bíbornok. 1599-
ben Báthory Zsigmond neki adta át a fejedelemséget, amit
csak nagy vonakodással fogadott el. Még ez évben a ravasz
oláh vajda, Mihály (Vitéz Mihály) betört Erdélybe, s vele szemben
Báthory András csatát vesztett Szebennél. Csík mellett,
egy erdőben, menekülése közben Ördög Tamás meggyilkolta.
394
A magát vitézül védő bíbornok-fejedelmet bal szeme fölött,
baltával homlokon sújtotta. Meghalt 1599. október 31-én,
33 éves korában.
Vitéz Mihály, 1599–1600. Oláh vajda, aki rátört Erdélyre.
A csatát vesztett, majd meggyilkolt Báthory András után vajdaként
bitorolta Erdélyt. Őt a fejedelmek listáján szokták felsorolni,
de valójában nem fejedelem, csak vajda; csakúgy, mint
az őt követő Székely Mózes sem fejedelem, csak vajda. Ugyanis
Báthory Zsigmond bár már 1597-ben is lemondott a fejedelemségről
és átadta Erdélyt Rudolf császár biztosainak, de 1598-
ban még fejedelem. Még azután is fejedelem. 1599-ben adja át
a fejedelemséget Báthory Andrásnak, akit aztán meggyilkolnak
Vitéz Mihály oláh vajda emberei ugyanabban az évben.
Ugyanakkor, Básta császári vezér továbbra is ott garázdálkodik
csapataival Erdélyben. De névlegesen még mindig fejedelem
Báthory Zsigmond, egészen 1602. évi haláláig. Éspedig
azért tekinti magát és tekintik mások is fejedelemnek, mert ő
meggyilkolt unokaöccse számára mondott le a fejedelemségről,
tehát míg nem választanak másik fejedelmet, ő a fejedelem.
Székely Mózes (Siményfalvi Székely Mózes, I. Mózes a
családfán), 1603.
Vajda, mert nem fejedelemnek választják meg. Udvarhelyszékről
származik.
Még, mint közrendű ember, Lengyelországba bujdosott,
mert levágta egy ember fülét. Utóbb Báthory István hadnagya
lett Polockónál és Pleskónál, s vitézül viselte magát. Ezért
1583. június 10-én Báthory Zsigmondtól 16 jobbágyos telket
kapott Szemerefalván és Siményfalván. (Értsd: 16 jobbágytelkes
birtokot!) Utóbb viszont Báthory Zsigmond ellen lépett fel,
mert Erdélyt Rudolf császárnak át akarta adni. Székely Mózes
Básta császári vezér ellen már, mint erdélyi fővezér csatázott.
1603. május 9-én Erdélynek vajdája lett. Ugyanebben az évben
Básta ellen indult ismét, de a Bárcán (Barcaságban) csatát
vesztett július 17-én, és ott elesett.
395
Bocskay István, 1605–1606. Az ősnemes, spanyol vérű
Boksa nemzetségből (De genere Boxa) eredő Bocskói és kismarjai
Bocskay családból született 1557-ben, Kolozsvárott.
(A családfán IV. István.) Előbb váradi kapitány volt 1592-ben
és Bihar vármegye főispánja. 1605-ben erdélyi fejedelemmé
és ugyanazon évben, április 15-én a szerencsi országgyűlésen
Magyarország fejedelmévé választatott, felséges címmel.
Ugyanezen év november 11-én, Rákos mezején a török nagyvezír
ünnepélyesen nyújtotta át neki a szultán által ajándékozott
koronát; és őt Magyarország királyának kiáltotta ki.
Ámbár hívei Bocskay Istvánt illették a királyi címmel, de ő
ezt a címet továbbra sem használta, mert tisztelte a Szent
Korona jogát. Magyarországi hadjáratát a bécsi békekötés
koronázta meg. (1606.) Az ő közvetítésére kötötték meg a
törökök és a Habsburgok a „tizenöt éves háborúnak” véget
vető „zsitvatoroki békét”. Meghalt megmérgezés gyanújával
1606. december 29-én.
80. kép
Bocskay István
Rákóczi Zsigmond (élt: 1544–1608, báró 1593-tól, a
családfán II. Zsigmond), 1607–1608. A későbbiekben olvasható
a családfán I. Zsigmondnak, aki a felsővadászi kastélyt
396
szerezte, unokája I. Jánosnak fia. Ő az apja a későbbi I. Rákóczi
György fejedelemnek. A Rákóczi családnak felső-vadászi ága
számára az ősi osztályrészek eléggé feldarabolt jószágain felül,
amit már elkezdett birtokszerzést I. Zsigmond, azt unokája,
II. Zsigmond (vagyis az első erdélyi fejedelem a Rákócziak közül)
még nagyobb mértékben folytatta; 1590-ben, mint egri
kapitány, Heves és Borsod megyék főispánja; Veseny Gáspár
magvaszakadtán Rudolf királytól, annak részbirtokát kapta
Kecskeméten. 1596, 1601 és 1603 években szintén Rudolf
királytól nyerte Hernádnémeti, Ond helységeket, Bass pusztát,
a Zemplén-megyei Zomborban és Megyaszón részbirtokokat,
továbbá Tarcal mezővárost, majd a szerencsi uradalmat,
Ónod és Debrő várát, Sajószentpéter helységet és
Kisfalud pusztát, valamint Mád mezővárost. 1601-ben szerezte
meg a makovicai uradalmat 80 000 aranyért a lengyelországi
Janus hercegtől. Többször is nősülvén, hitvestársaival
is szép birtokokat kapott; ezek közül a Gerendi Annával
jött hozomány által Erdélyben is nagybirtokos lett. Ingó javakban
pedig egészen nagy kincshalmazt szerzett. Már, mint
dúsgazdag úr választatott fejedelemmé.
Megjegyzés a Felsővadászi és rákóczi Rákóczi családról:
A család a XVI. századtól a XVIII. századig virágzott kimagaslóan
történelmünkben.
A család, az első királyok alatt Csehországból hazánkba
költözött, Radoan Bogath (Radvány-Bogát) nemzetségből származik,
mely Zemplén megyében volt megtelepedve.
A nemzetség idővel a Rákóczi, Morvay, Körtvélyessy,
Czékey, Monoky, Izsépy és Pósay családágakra oszlott, melyek
közül a Körtvélyessyből kiágazó Hosszúmezey és a Monokyból
kiágazó Bekecs és Dobi családok, szintén újabb családok lettek.
Bár a nemzetség tagjai, így a Rákócziak közül is az Árpádkorban
comesek kerültek ki, de látható, hogy a sok ágra oszló
nemzetségből származó sok család között az ősi birtokok szétosztódtak,
ezért a Rákóczi család is a szerényebb birtokú középnemesi
családok közé tartozott a XVI. századig.
397
A II. Ulászló idején élt Ferenc megtartotta a Rákóczi predikátumot
(előnevet), és „de aedem” (ugyanonnan) nevezte
magát; míg Zsigmond 1517-ben megszerezte Abaúj vármegyében
Felső-vadászt és kastélyát, a közel fekvő Selyeb
(oklevélben: Zelep) helységgel, s ő lett gyöke a Felsővadászi
Rákócziaknak.
Innen kezdve I. Zsigmondnak (a számozás a családfára vonatkozik!)
két fia volt: György és János. György vitéz katona
volt és már a felsővadászi várkastély birtokában a tekintélyesebb
urak közé tartozott. Bebek György alatt hadnagyoskodott.
Szikszó vidékén, Kaza mellett, a füleki Velicsán bég által sebet
kapott 1559-ben, majd Bebekkel együtt török fogságba
került. A fogságból már visszatérve, 1567-ben Felső-vadász
kastélyát ostromolta Hasszán, de még azután is, hogy a török
rágyújtotta a kastélyt, ő továbbra is vitézül védelmezte, utolsó
emberig. Györgynek Lajos fia Temesvárnál harcolt, 1605-ben
Bocskay egyik hadnagya volt. 1607-ben a király által báróságra
emeltetett. 40 évesen halt meg, magtalanul. Testvérei közül
Imre szintén magtalanul halt meg, Lászlónak pedig csak leányai
születtek. Ez a bárói ág így kihalt. Viszont nagybátyjuk,
I. János, szintén I. Zsigmond fia vitte tovább a család
hírnevét. I. János 1558. december 6-án Zemplén megye táblabírájává
választatott; 1588-ban már Likava várkapitánya.
Két fia közül, a családfán I. Ferenc 1583–1588-ban Zemplén
vármegye alispánja, akinek II. János fiától nem lettek utódai,
de testvére, II. Zsigmond, ki 1544-ben született, érdemei és
szerencséje által magas polcra jutott. Előbb Perényi Gábor
udvarában apród, ennek halála után Eger várában Forgách
Simon és Ungnad Kristóf alatt, mint kapitány szolgált, hol az
ifjú vitézek hadnagya volt. Ezután Szendrő vára, majd Eger
főkapitánya lett. 1593-ban címerbővítéssel a bárók, azaz a
„nagyságosok” sorába emeltetett; majd királyi tanácsossá és
Borsod főispánjává neveztetett ki. Ezután Erdély kormányzója
lett, s 1607. február 8-án Erdély fejedelmévé választatott,
melyről azonban 1608. március 8-án lemondott, hazavonult
Felsővadászra, ahol azután ugyanebben az évben, 1608.
398
december 5-én meghalt. Eltemettetett Szerencsen. Három neje
volt: Alaghy Judit, Gerendi Anna és Telegdy Borbála. Gerendi
Annától született egy leánya, Erzse, és három fia: I. Rákóczi
György fejedelem, III. Zsigmond és Pál. (A családtörténetet
I. Rákóczi György fejedelemnél folytatjuk!)
Báthory Gábor, 1608–1613. Báthory András bíbornokfejedelemnek
az öccse. 1608-ban választották fejedelemmé.
Ő az úgynevezett „utolsó Báthory fejedelem”.
Hiú, kéjvágyó, ferde hajlamú, „szeszélyes, nagy testi ereje
dacára gyáva férfiú.” Erkölcseit Imrefi nevű tanácsnoka kihasználta,
saját hasznára fordította. „Erdélynek nem an�-
nyira fejedelme, mint inkább basája volt.” Bethlen Gábor fellépésével
bukott meg.
1613-ban Nagyváradra menekült, itt egy kikocsizás alkalmával
Szilassy János és Nadányi Gergely meggyilkolták.
Ő volt a somlyói ág utolsó férfitagja.
Bethlen Gábor (Iktári Bethlen Gábor), 1613–1629. 1580-
ban született Iktár mezővárosban, Hunyad vármegyében. 10
éves korában anyai nagybátyjához került, Lázár Andráshoz,
a gyergyói völgyben fekvő szárhegyi várba. Nem túl rendszeres
iskolai tanulmányait itt kezdte. Ifjú éveit ezután Báthory
Zsigmond udvarában töltötte. 16 évesen részt vett a havasalföldi
hadjáratban. 1600-ban, tehát 20 évesen már hadat vezetett
Báthory Zsigmond részéről, Mihály, oláh vajda ellen.
Báthory Zsigmond utolsó leköszönése és Székely Mózes rövid
kormányzata után ő volt a fő tényező Bocskay Istvánnak
a fejedelemségbe helyezésében; s neki tábornoka és főtanácsnoka
lett. Tőle kapta adományba Hunyad várát (öröklött birtokai
török kézen voltak) és egyebeket, valamint Hunyad vármegye
örökös főispánságát. Bocskay után ő segítette Báthory
Gábort a fejedelmi székbe; majd vele szembefordulva, üldöztetése
után ő is buktatta meg.
1610-től Csík-, Gyergyó- és Kászon-székek főkapitánya.
1613-tól Erdélynek egyik legjelentősebb fejedelme. Három
399
híres hadjáratot vezetett a Habsburgok ellen, melyek közül
az elsőt a nikolsburgi békekötés koronázta meg, az utolsó
pedig a pozsonyi és szőnyi frigy-pontokat hozta, melyben
II. Ferdinánd és a Porta újabb 25 évre meghosszabbították
a zsitvatoroki békét.
Bethlen Gábort 1620-ban Magyarország királyává is megválasztották;
élt is ezzel a címmel, de tisztelve a törvényszerűséget
és a Szent Korona jogát, a koronát halántékaira sohasem
illesztette. Buzgó református volt.
Első neje nagykárolyi Károlyi Zsuzsanna volt, a második
pedig Brandenburgi Katalin hercegnő. Ő maga is a Római Szent
Birodalom hercege rangot nyerte a császártól. Gyermekei nem
maradtak. Meghalt 1629-ben, megmérgezés gyanújával.
81. kép
Bethlen Gábor
Brandenburgi Katalin, 1629–1630. Bethlen Gábor özvegye,
ki a Brandenburgi őrgrófi házból származott. Férje halála
után rövid ideig ő kormányozta Erdélyt.
Bethlen István (A családfán Iktári I. Bethlen István néven,
szintén Farkasnak fia), 1630. Bethlen Gábor fejedelem
testvére volt.
Hunyad és Máramaros vármegyék főispánja, Huszt várának
kapitánya. Bátyja 1629-edik évi halála után Brandenburgi
400
Katalin mellett Erdély gubernátora, majd az özvegy fejedelemné
lemondása után kis ideig, 1630-ban fejedelem. A trónkövetelő
I. Rákóczi György 1630. december 22-én fegyveres erővel
lemondatta. Meghalt 1648. január 10-én, Ecsed várában,
Gyulafehérvárott temették el.
Megjegyzés: A két Bethlen fejedelem a Bethlenek iktári
ágából született. A család leányágon Árpád-házi; ugyanis hajdanában
Szent István király nővére, Aba Sámuel király özvegye,
másodszor is férjhez ment Cornes Vilmos francia származású
előkelőhöz. Az ő unokájuk volt Bethlen (Betlehem
keresztnevű), kinek Péter fiától származott az Iktári Bethlen
családi ág, míg Péter testvérének, Olivérnek dédunokája volt
Jakab, a másik Bethlen családnak, a Bethleni Bethleneknek
az őse; Jakab testvérének pedig, I. Miklósnak az utódai lettek
az Apaffyak.
82. kép
Bethleni Bethlen címer
401
83. kép
Iktári Bethlen címer
Sarolta, Szt. István király nővére.
Első férje Aba Sámuel király meghalt, második férje Cornes
Vilmos fancia előkelő.
Fiuk: Marchard.
Marhardnak fia volt: Lőrinc (más néven Bult)
Lőrincnek öt fia volt: Bochen, Bonc, Bence, Csák és
Bethlen
Bethlennek három fia volt: Péter, Olivér, Miklós
Pétertől ered az Iktári Bethlen család, Olivérnek fia volt
János
Jánosnak fiai: János és Apa
Apa fiai négyen voltak: György, Péter, Jakab és
I. Miklós
Jakab az őse Bethleni Bethleneknek, I. Miklós pedig
őse az Apaffyaknak
Az Iktári Bethlenek már Gábor fejedelem idején éltek
a grófi címmel, de csak mint főispánok; a német jogi értelemben
vett tényleges, adományozott grófi rangot az ágazat
utódai csak 1742. szeptember 24-én kelt diploma óta vi402
selik. (A Római Szent Birodalmi Hercegi rangot szerzett Bethlen
Gábornak, mint láttuk, nem születtek utódai!)
A Bethleni Bethlen család egészében 1697-ben emeltetett
birodalmi grófi rangra. A két ág nyolc évszázadon át nemcsak
fejedelmeket, hanem vajdákat, államférfiakat, hősöket és írókat
adott hazájának.
I. Rákóczi György, 1630–1648. Rákóczi Zsigmond erdélyi
fejedelemnek a fia. (Mint már olvashattuk, Zsigmond fejedelemnek
három felesége közül csak a másodiktól, Gerendi Annától
születtek gyermekei, egy leány, Erzse, és három fiú, I. Rákóczi
György fejedelem, a családfán III. Zsigmond és Pál. III. Zsigmond
korán elhalt, 1620. dec. 6-án; és Szerencsen temették el. Pál királyi
ajtónállómester lett, 1626-tól Magyarország országbírája, valamint
Sáros és Torna vármegyék főispánja. Fia, László a császári
udvarban neveltetett, IV. Ferdinánd trónörökössel. Felnevelkedvén
Sáros vármegye főispánja lett. Bírta nejével, Bánffy Erzsébettel
együtt Nyitra vármegyében Nagy-Tapolcsányt, ahol a várkastélyt
1662-ben felújították. 1664-ben, május 17-én Váradnál elesett.
Testvére Erzsébet volt, fia nem született.)
Rákóczi Zsigmond, magyar báró és erdélyi fejedelem fiai
közül I. György, ki testvérei közül a legidősebb volt, lett főszereplő
a történelemkönyv lapjain. 1591-ben született. Fiatal
korában váradi kapitány volt; utóbb 1630-ban erdélyi fejedelemmé
választatott. Szerencsés volt Erdély az ő kormányzata
alatt és virágzott.
Az ő érdeme, hogy létrejött 1645-ben a linzi béke. Pártolta
a tudományokat és gyarapította családi birtokait is. Első felesége
Bethlen-leány volt, de csak második nejétől, Lórántffy
Zsuzsannától születtek gyermekei: II. György, IV. Zsigmond
és Ferenc, ki öt évesen elhunyt. (A számozások a családfára vonatkoznak!)
I. Rákóczi György fejedelem 1648. október 11-én halt meg,
eltemetve Gyulafehérvárott, az öreg templomban. (Fiai közül
IV. Zsigmond – családfán –Sárospatakon nevelkedett. Neje:
Henriette, Fridrik Pfalzi választófejedelemnek és cseh királynak
403
a leánya volt, aki azonban a menyegző után három hónapra meghalt;
férje is utánahalt bánatában és himlőben, 1652. február 4-én,
Fogaras várában. Eltemetve Gyulafehérvárott.)
84. kép
I. Rákóczi György
II. Rákóczi György, 1648–1660. I. Rákóczi György fejedelem
fia, az elhalt Ferenc és IV. Zsigmond testvére. Fiatal korában,
1633-ban váradi kapitány, a hajdúság tábornoka. Még
atyja életében, 1642. február 19-én erdélyi fejedelemmé választatott,
s március 4-én fel is kenetett. 1643. február 3-án összekelt
Somlyói Báthory Zsófiával. Atyja halála után ő ült a fejedelmi
székbe. A fejedelemséget később a lengyel korona hajszolása miatt
veszítette el. Vitéz hadvezér volt, de apjánál gyengébb katona.
1660-ban Fenes és Gyula között a törökkel szemben csatát
veszített. Öt ló is kidőlt alóla, öt súlyos sebet kapott. Sérülten
Váradra vitték, s ott július 7-én meghalt. Eltemetve Sárospatakon.
I. Rákóczi Ferenc (élt 1645–1676), 1652. február 18-án
megválasztva. II. Rákóczi György fejedelem fia. Ugyan még
apja életében megválasztották fejedelemmé, de atyja szerencsétlensége
miatt sohasem került hatalomra.
1667–től Sáros vármegye főispánja lett. Részt vett a
Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért annak bukása után
404
anyjának, Báthory Zsófiának védőszárnyai alá menekült.
Anyja nagy kegyben állott az udvarnál. Az ő közbenjárására
885 000 forint válságdíj megfizetése után elengedték a felelősségre
vonását. Meghalt 1676. július 8-án Makovica várában.
Eltemetve Kassán. Nejétől, Zrínyi Ilonától született
II. Rákóczi Ferenc, Erdélynek és Magyarországnak választott
vezérlő fejedelme.
Rhédey Ferenc, 1657–1658. Mialatt II. Rákóczi György
a lengyel korona után járt, a törökök is és az erdélyiek is kifogást
emeltek ez ellen. Ezért lett Rhédey Ferenc is, majd
Barcsay Ákos is fejedelemmé választva. Rhédey Ferencet
1657-ben választották fejedelemmé, de rövid idő után, 1658.
január 24-én lemondott. Kis-Rédei Rhédey Ferenc (a családfán
III. Ferenc) Rhédey (II.) Ferencnek fia, aki II. Rákóczi György
udvari tanácsosa volt, továbbá korábban füleki várkapitány,
majd nagyváradi kapitány és 1614-től Bihar és Máramaros
vármegyék főispánja. A kisrédei Rhédey család az Aba nemzetségből
eredő, tekintélyes és nagybirtokú, már korábban
kiterjedt család volt, számos előkelő és jelentős családdal rokonságban.
(Később a Rhédey Ferenc fejedelem unokatestvérétől,
I. János erdélyi tanácsostól lejövő ágon, unokája Pál királyi táblai
ülnök) II. István fia (érdemei révén lett ő maga és testvére Ádám,
valamint Pál fia József 1744-ben gróffá. A többi ág az ősi nemesi
címmel élt. A fejedelem is.)
Barcsay Ákos, 1658–1660. Láthatjuk az előbbiekből,
hogy II. Rákóczi György fejedelem 1660. július 7-ig, haláláig
fejedelem volt; de mert a lengyel koronáért hadba
ment, elhagyva Erdélyt, ezért sokan ott is elégedetlenkedtek,
s a töröknek is ellenére voltak törekvései. Ezért török
befolyásra új fejedelmet választottak az erdélyi rendek, de
mert Rákóczinak továbbra is voltak hívei, s le sem mondott,
ő érvényesen megválasztott fejedelem volt. Sőt 1652. február
18. óta I. Rákóczi Ferenc is érvényesen megválasztott
fejedelem volt, azon régi szokás szerint, mint az Árpád-ház
405
idején a királyok is még életükben megkoronáztatták fiukat,
s mint ifjabb királyok, s általában Erdély hercegei szerepeltek.
Így 1660. év július 7-ig II. Rákóczi György és fia,
I. Rákóczi Ferenc is érvényes fejedelem volt, sőt bár uralomra
jutni az erőviszonyok miatt nem tudott, de közjogi
értelemben mégis, egészen 1676. július 8-án bekövetkezett
haláláig I. Rákóczi Ferenc továbbra is érvényesen megválasztott
fejedelem volt. Ezért az ez ideig szereplő fejedelmek,
tehát Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Kemény János és
még I. Apaffy Mihály is, egészen az előbb említett időpontig,
ellenfejedelemnek tekinthetők. Az csak értelmezés és
politikai álláspont kérdése, hogy az érvényesen megválasztott
előbbi fejedelmek közül melyik érdekcsoport kit ismer
el uralkodónak. De az utókor már csak azt a tényt veszi figyelembe,
hogy kinek volt ereje ahhoz, hogy hatalomra jusson,
s ki volt ténylegesen kormányon. Ezért leegyszerűsítik
gyakran a fejedelmek listáját, s elhagynak személyeket.
Pedig a teljességhez minden személy hozzátartozik, sőt az
összefüggések is csak minden személy feltüntetésével és jogi
helyzetének ismertetésével érthetők meg. Például I. Rákóczi
Ferencet, mert nem volt soha kormányon, ezért nem szokták
feltüntetni a fejedelem-listákon, pedig akkor érthetetlen
a tájékozatlan ember számára, hogy II. Rákóczi Ferenc
akkor miért nem első a számozásban és miért második; hiszen
a családfán teljesen más a számozás.
Barcsay Ákosnak 1658–1660 között, a legzavarosabb időszakban
kellett küzdenie Rákóczival és Kemény Jánossal
szemben. A küzdelemnek a Barcsay családnak gyásza vetett
véget. Ákosnak testvérét, Andrást, ki követségben járt a török
Portánál, Kemény János Fogarasban felakasztatta, Ákost
pedig Görgényben börtönbe vetette, majd őt is kivégeztette.
Testvére, Gáspár hasonló véget ért Örményesen 1660-ban.
Mihály, szintén Ákos fejedelem testvére, ki Fejér megyei főispán
volt, később, I. Apaffy Mihály korában, szintén szomorú
sorsra jutott, Fogaras várának börtönébe került. Ezek a csapások
a családot Ákos fejedelem fellépte miatt érték.
406
A Nagy-barcsai Barcsay család Erdélynek legrégebbi családai
közül való nemes család. Magyarországon Bihar megyében
is birtokos volt, Erdélyben pedig Hunyad megyében volt az
előnevet és vezetéknevet adó Nagybarcsa, melyet a pöstyéni
és szálfai birtokrészekkel „juss primae occupationis”, vagyis
„első foglalás jogával” bírták. 1454-ben V. László megerősítő
oklevelében visszaadta nekik az István vajda által tőlük jogtalanul
elfoglalt Erkes és Drosmán falukat is. Ehhez bővült
később Mátyás királytól, a Hunyadi uradalomból nyolc falu
és Szent-Andráson a magvaszakadt Tsökezi-rész, 1464-ben
minden javaikkal a királyi árenda alól felmentve. Barcsay
László Szapolyai titoknoka volt. Ákos pedig, ki Tamástól
származott, II. Ulászló adománya által, érdemeiért, Sztrigyi
Márton magvaszakadtán, annak minden erdélyi birtokaival
megajándékoztatott. Ez az Ákos II. Ulászló halála után
Szapolyai János király híve lett. Az ő fia pedig András, már
Báthory István kinevezése által 1572-től Illye várának főparancsnoka
volt. Barcsay Gáspár pedig Lippa várkapitánya és
karánsebesi bán, aki, mint Békessy híve, Báthory István által
1575-ben kivégeztetett.
Ákos fejedelem unokaöccse volt Barcsay Ábrahám költő,
akinek verseit Révay adta ki 1789-ben, báró Orczy Lőrinc
verseivel együtt „két nagyságos elmének költeményes szüleményei”
cím alatt.
Kemény János, 1660–1662. A nemes és vitézlő Gyerőmonostori
Kemény családból, amely később, Erdélynek a
Magyar Királysághoz történt visszacsatolása utáni időkben
majd bárói és grófi ágakon folytatódott. A Kemény család
Erdély legrégebbi családainak egyike, egy törzsből ered a
kihalt Gyerőffy, Mikola, Radó, Vitéz és a Kabos családokkal.
Ezen családok a Körös-Maros völgyét, mint első foglalást birtokolták.
Ebből a családból való volt Kemény Simon, a hős is,
ki 1440-ben Hunyadi János öltözékében, hazájáért hősi halált
halt. A családból IV. Kemény János 1607-ben Bükkösön
született. Ifjú korában Bethlen Gábor fejedelem udvarában,
407
később II. Rákóczi György fővezére. Mint ilyen, tatár rabságba
került és ott írta le életét. Utóbb kiváltotta magát. A török
elleni gyűlölete és nagyravágyása felébresztették benne
a gondolatot, hogy Erdélyt a Magyar Koronához vissza kéne
kapcsolni. Ezért osztrák szövetséggel, sereggel ment Erdély
trónját elfoglalni. 1660-ban fejedelemmé választották; de
a török és az ellenpárt szintén sereget állított ellene; ezzel
Nagyszöllősnél ütközött meg 1662-ben, és ott elesett. A család
Erdélyben a Bethlenek után a legelterjedtebb – s mint
Kővári írja – 1854-ben már 70 élő tagja volt.
I. Apaffy Mihály (Élt:1632–1690), 1661–1690. Felesége
Bornemissza Anna, ki férje mellett erős befolyással bírt a kormányzásban.
Az Apa-nagyfalvi Apaffy család, a Bethlenekhez
hasonlóan, Szent István király nővérétől, Sarolttól, Aba Sámuel
király özvegyétől származik. A családfán II. Györgynek a fia
volt II. Mihály, aki I. Apaffy Mihály néven lett Erdély fejedelme.
1632-ben született. A tatár fogságból szabadulván az ebesfalvi
kastély magányából lett Erdély fejedelme 1661-ben. De alkalmatlan
volt a kormányzásra. Tehetetlen, iszákos ember volt.
Felesége, Bornemissza Anna kormányzott helyette
A Borosjenői, berhidai és petrelini Bornemissza családból
született Anna, Bornemissza Pálnak a leánya. Ő váltotta
ki férjét a török-tatár fogságból, s miután Apaffy Mihály
Erdély fejedelme lett, férje oldalán befolyásos szerepet játszott
Erdély kormányzásában. Sőt, „sokszor védszelleme
volt a gyenge Apaffy Mihálynak.” Személye különösképpen
a Béldy és Bánffy bukásáról szóló történetekből ismeretes.
Alatta ütötte nyélbe a mindenható Teleki Mihály kancellár,
hogy Erdély az Ausztriai-ház kezébe jusson 1688-ban.
(Széki Teleki Mihály ezért a Római Szent Birodalom Grófja rangot
kapta!) Ugyanebben az évben halt meg Bornemissza Anna is.
I. Apaffy Mihály ezután búskomorságba esett, melynek végül a halál
vetett véget 1690. április 15-én. Gyulafehérvárott temették el.
Kilenc gyermekük volt, de csak Mihály fiuk maradt, hogy tovább
vigye a családot. Nyolcan sorban elhaltak, közülük Gergely
408
utolsóként, 1666 októberében. Valamennyiüket Kolozsvárott
temették el a Farkas utcában lévő templomban.
II. Apaffy Mihály (Élt: 1677–1713), 1690–1696. I. Apaffy
Mihálynak és Bornemissza Annának fia. 1677-ben született,
és már gyermekkorában, 1681-ben fejedelemmé választotta
az erdélyi országgyűlés. Apja halála után, 1690-ben, még
mint fiatal mellé gubernátort, azaz kormányzót neveztek
ki. Ő már nem volt független fejedelem. Sőt, az Ausztriával
kötött szerződés szerint nősülnie sem volt szabad. Ő ezt
nem tartotta be. 1694-ben elvette Bethlen György leányát,
Katalint. Így elvesztette a Habsburgokkal kötött szerződés
miatt a fejedelemséget. Helyette a Római Szent Birodalom
Hercege rangot kapta. Bécsbe vitték lakni, és ott is halt meg
1713. február 11-én.
Neje 1725. január 4-én követte a sírba. Mindketten
Almakeréken, a szász templomban lettek eltemetve. II. Apaffy
Mihályban kihalt az Apaffy család, és benne az utolsó nemzeti
fejedelem.
Thököly Imre, 1690. Mint hogy az Ausztriával kötött
szerződés értelmében 1688. óta Erdély már nem volt önálló
fejedelemség, s I. Apaffy Mihály is csak névlegesen volt fejedelem
életének utolsó két évében; fia pedig hiába volt választott
fejedelem, nem uralkodhatott, sőt a szerződés értelmében,
minthogy nem nősülhetett, családja is kihalásra volt ítélve.
Erdély a Habsburg hegemónia része volt gyakorlatilag.
Ezért már 1690-ben felléptek a hazafias szellemű elégedetlenkedők.
Élükre pedig vezérként Thököly Imre állt, kit
1690-ben megválasztottak fejedelemmé.
A Thököly család nem volt régi s eredetében előkelő. Thököly
Sebestyén még a XVI. század vége felé lókupec volt, aki a selyemzsinór
halálos ítélete elől menekülő budai basát segítette
menekülésében. A basa megbízva benne, rábízta kincseit. A basát
azonban elfogták a törökök, így a hatalmas vagyon Thököly
Sebestyén kezén maradt, s vagyona által nagy úr lett. 1572-
409
ben megnemesíttetett Tekelházi előnévvel, de mert a helység
nem volt tulajdona és szerényen is hangzott, igyekezett
előkelőbb hangzású előnevet szerezni. Ezért megvásárolta a
késmárki várat Lasky Jeromos lengyel lovagtól 1579-ben, a
savniki uradalommal együtt. Így lett neve Késmárki Thököly.
Ezután feleségül vette a híres úri nemzetségből való Dóczy
Zsuzsannát, s ezáltal rokonságba került sok jelentős családdal.
1598-ban, Győr visszavétele alkalmával már mint várúr
harcolt, s így magát kitüntetvén, bárói címmel az úri rendbe
soroztatott. Bocskay korában már jelentős helyet foglalt el
a Felvidék evangélikus rendjei között. Thököly Sebestyén
1607-ben halt meg. 12 gyermeke közül csak István vitte tovább
a családot. Miután elvette Thurzó György nádor leányát,
Katalint, az árvai uradalom is a családjáé lett. Az ő fia II. István
1564-ben gróf és árvai örökös főispán lett. Az árvai, likavai,
késmárki és rózsahegyi uradalmak után 100 000 tallér jövedelemmel
bírt, s miután feleségül vette Gyulaffy Máriát, a
házasság által Erdélyben is hatalmas vagyont és uradalmat
szerzett. Részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, s annak
bukása után az árvai erősségbe zárkózott. Egyetlen élő fiát,
Imrét Liptóba, Likava várába küldte.
Thököly II. István 1670-ben halt meg, mialatt Lipót király
tábornoka Árva várát ostromolta. Fia, Imre, apja halálhírére
Likavából erdélyi birtokaira menekült. Hatalmas gazdagsága
s fiatalon kibontakozó tehetsége már korán tekintélyt szereztek
neki azon bujdosók között, kik az elbukott Wesselényiösszeesküvés
következményei elől Erdélybe menekültek. Ezt
a tekintélyt még növelte, hogy rövid időn belül anyai nagybátyja,
Rhédey Ferenc máramarosi uradalmai is rászálltak.
Atyja múltja, saját vagyoni helyzete, neveltetése és szabadságszeretete
hamarosan a felkelők fejévé tette őt. Szerencse,
fény és bukás lett a sorsa.
1690-ben Erdélynek választott fejedelme lett, Magyarország
részeinek ura, sőt a török királynak is kikiáltotta.
Végül sok hányódás, jó- és balszerencse után Törökországban,
Nikomédiában halt meg 1705. szeptember 13-án. Az örmények
410
templomában temették el, honnan a XIX. század végén
II. Rákóczi Ferenccel, nevelt fiával és Zrínyi Ilonával együtt
hazaszállíttatta a nemzet Magyarországra. Őket a kassai dómban
helyezték örök nyugalomba, Thököly Imre Késmárkon
nyugszik.
Neje Zrínyi Ilona volt, I. Rákóczi Ferenc özvegye, aki 1703.
február 18-án halt meg. Tőle csak Erzsébet nevű leánya született.
Vele a hirtelen feltört Thököly család kihalt.
85. kép
Késmárki gróf Thököly Imre
II. Rákóczi Ferenc (Élt: 1674–1735), 1704–1711. I. Rákóczi
Ferencnek és Zrínyi Ilonának fia. Erdélynek és Magyarországnak
választott vezérlő fejedelme. 1674. szept. 4-én született...<

Oldal: Erdélyi fejedelmek II.Rákóczi Ferencig
MAGYAR URALKODÓK IDŐRENDJE ÉS ARCKÉPCSARNOKA, A MAGYAR TÖRTÉNELEM IDŐRENDJE - © 2008 - 2025 - uralkodok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat