A korona eredete, származása

A következőkben megpróbáljuk áttekintem azokat a rendelke­zésünkre álló adatokat, elemzéseket, melyek segíthetnek a korona eredetével, származásával kapcsolatos titkok megfejtésében.

A legfőbb forrásmunkánknak tekintett könyv szerzője, Petneházy István szerint koronázási ereklyéink eredményes vizsgálatához feltétlenül szükség van Magyarország történetének és nemzetközi kapcsolatainak ismeretére. Ezen belül is elsősorban a X-XII. század történetét kell tanulmányozni. Ezért könyvének első 65 oldalán történelmi összefoglalót ad a 900-as évek elejétől III. Béla (1172-1196) koráig.

"Geobitzasz pisztosz kralesz Turkiasz" (Géza, Turkia hívő királya) - olvashatjuk a korona hátoldalán látható, Dukász Mihály balján elhelyezett zománckép görög betűs feliratát. - A ma általánosan elfogadott nézet szerint ez a kép I. Géza (1074-1077) magyar király képével azonosítható.

Azt a hagyományt, mely szerint a Szent Koronát II. Szilveszter pápa adományozta I. István királynak, 1790-ig senki sem vonta kétségbe. A koronakutatás történetében jelentős állomásnak kell tekinteni az 1790-es évet, amikor Veszprémi István felismerte, hogy a hátsó koronarészen görög betűkkel megnevezett rekeszzománcos képek Dukász Mihály, az ő fia és társcsászára, Konstantin, valamint a velük egyidőben uralkodott I. Géza magyar királyt ábrázolják. E felfedezés után természetesen a teljes korona Szent Istvántól való eredeztetése nem volt tovább tartható.

Ipolyi Arnold püspök 90 évvel később, 1880-ban szintén megvizsgálta a koronát, és az erről írt könyvében nem kételkedett a Veszprémi által meghatározott uralkodók személyében. Ezek után nem tehetett mást, mint kereste azt az alkalmat, amikor a császár koronát küldhetett a magyar királynak. Talált is ilyen esetet, amikor Géza herceg és Salamon király a görögöktől elfoglalta Nándorfehérvárt, és Géza - Salamonnal szembeszállva - védelmébe vette, maid szabadon engedte a vár görög őrségét. Nem kívánom itt részletezni azokat a történelmi eseményeket, melyek mind ellen mondanak az Ipolyi Arnold-féle koronaküldési indoklásnak. - Elegendő, ha a Képes Krónika híradására hivatkozunk. Eszerint Géza és László hercegek, miután 1074. március 14-én Mogyoródnál legyőzték Salamont, az ország törvényes királyát, - a sereggel Székesfehérvárra mentek, ahol Géza herceg a magyarok ösztönzésére elfogadta az ország koronáját. Természetesen az ország koronája csakis az a korona lehetett, amelyet Salamon és előtte I. Béla, még korábban L András, Péter, Aba Sámuel, valamint Szent István is viseltek.

Kit ábrázol valójában a Géza magyar király feliratú zománc­kép, és mit bizonyít ez a tény a görög korona eredetével kapcsolatban? -Először erre a kérdésre próbál válaszolni Petneházy István a könyve elején tárgyalt történelmi események elemzésével.

A X. században és a XI. század elején a magyar törzsszövet­ségben a "Gyula" személynév még egyértelműen egy méltóság neve. -Elődeink ekkor a törzsszövetség vezetőjét kendének vagy kündünek nevezték. Őt követte méltóságban és hatalomban a gyula, majd a harmadik méltóság, a harka.

A magyar viszonyokat jól ismerő VII. Konstantin, a Bíborban született bizánci császárnak (914-959) a birodalom kormányzásáról szóló művéből is tudjuk, hogy a nagyfejedelem után következő fejedelmi cím a jila, vagy ismertebb nevén a gyula, őt pedig, a karcba követi. Ebben az időben a magyarok nagyfejedelme Fájsz (948-956), a második fejedelem pedig Zombor gyula (jila) volt. Utánuk következett a harmadik méltóság, Bulcsú, aki a horka (karcha) címet viselte. Az Erdélyben uralkodó Zombor gyula leánya volt Sarolt, akiről tudjuk, hogy ő lett Géza nagyfejedelem felesége, majd Szent István anyja.

 

VII. Konstantin császár híradásából értesülünk arról, hogy Zombor gyula 953-ban Bizáncban megkeresztelkedett, de elkísérte őt oda Fájsz fejedelem unokaöccse, Taksony fia, a 13 év körüli Géza is, aki Zomborral együtt Bizáncban szintén megkeresztelkedett. - A koronázási ereklyék történetének kutatásánál fontosnak tarthatjuk azt a kevésbé ismert adatot, mely szerint Zombor gyula a keresztségben a Stephanus (István) nevet kapta. Megbízható adataink vannak arról is, hogy Géza nagyfejedelmet is Stephanus névre keresztelték, majd ugyanezt a nevet kapta fia, István királyunk is.

Hartvik püspök Szent István kereszteléskor kapott Stephanus neve jelentését "koronázott"-ként magyarázza. Ennek megfelelően Hartvik megállapítását kiterjeszthetjük Gézára és Zomborra is. Ezért a keresztségben kapott István nevük alapján egyaránt "koronázott"-ak lettek, vagyis koronát is kaptak, tehát már őket is jogosan lehetett " király "-nak nevezni.

Ezen történelmi adatok alapján - szemben a Veszprémi István -Ipolyi Arnold-féle elmélettel - a fentebb feltett kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a görög koronán látható "Geobitzasz" feliratú zománckép nem I. Géza királyunkat, hanem Géza nagyfejedelmet ábrázolja, akit ugyancsak megilletett a "király" titulus.

De kérdezhetjük, hogyan került akkor a Szent Korona alsó részére, a görög koronára a Géza király név, és egyáltalán honnan származik a görög korona?

 

Történelmi példák alapján egyértelműnek látszik, hogy párta­díszes abroncskoronát csak császárnők viseltek, tehát a corona graeca eredetileg női korona volt. A férfi császárok un. kamélaukiont, sapkakoronát viseltek. Korábbi névelődjének példájára valószínűleg II. Theodóra császárnő készíttette 844-ben a mi Szent Koronánk abroncs részét. Ennek hátsó oromzatán, a mai Dukász Mihály kép helyén akkor eredetileg Szűz Mária, a bizánci birodalom védelmezőjének képe volt látható, két oldalán pedig Rafael és Tóbiás képe. Nélkülük a védőszentes koronát nem lehet elképzelni. 

 

 

Ez a korona Theodóra halála után a császári kincstárba került s ott is maradt egészen 914-ig, VII. Konstantin és anyja, Zoé uralomra

jutásáig. Ekkor elővették a kincstárból és átalakították. Levették a hátsó oromzat mellől Rafael és Tóbiás védőszentek képét, s ezek helyére Szűz Mária jobb oldalára a még gyermek társcsászár Konstantin, bal oldalára pedig Zoe képét tették. - Ezzel elődeik példáját követték. - 920 után Zoe helyére más társcsászár került, a császárnői korona feleslegessé vált, azt Konstantin nyugodtan elajándékozhatta. Erre az adományozásra az adott alkalmat, hogy 953-ban Zombor gyula Bizáncban megkeresztelkedett, és a császár szövetségese lett. Ekkor a császár a Stephanus névre keresztelt gyulának patrícius rangot és koronát ajándékozott. Bizonyosra vehetjük, hogy a még gyermek Géza 953-ban nem kaphatott koronát a császártól.

Ezt a koronát később Zombor gyula a leánya nászajándékaként adta Géza nagyfejedelemnek, amikor az feleségül vette Saroltot.

A görög koronán a latin koronával való összeépítés előtt az egyik legfontosabb átalakítást Géza nagyfejedelem végezte el. Az átalakításra azért volt szükség, mert Géza a magyar-német kapcsolatok elmélyítése érdekében fia, István számára feleségül kérte Henrik bajor herceg leányát, Gizellát. Ennek megfelelően valószínűleg 992-ben társuralkodó­ként maga mellé emelte Istvánt és átadta neki a koronát is. Ez alkalom­mal levetette onnan Zoe császárnő képét, és helyébe - a kor szokásainak megfelelően - a saját rekeszzománcos képét rakatta fel. Ezt a "Geobitzasz Turkia hívő királya" feliratot viselő képet valószínűleg valamelyik bizánci császártól kaphatta, akár önálló képként, akár egy ajándék részeként.

  A fentiekből az is következik, hogy a Konstantin-kép nem Dukász Mihály fiát ábrázolja, akit ugyancsak megilletett a Bíborban­született jelző, hanem VI: Bölcs Leó és Zoe fiát, a X. század elején uralkodó Bíborbanszületett VII. Konstantin császárt.

A későbbiek során fogunk válaszolni arra a kérdésre is, hogy mikor, ki és miért helyezte el Dukász Mihály képét a koronára.

Az a feltételezés, hogy a görög koronát nem L Géza király kapta, már régóta ismert. Elsőként 1740-ben Schwartz Gottfried pesti egyetemi tanár gondolt arra, hogy a görög korona ajándékozása összefüggésben lehet Bulcsú és Zombor gyula vezérek konstantinápolyi megkeresztelkedésével. - A X. századi koronaadományozás lehetősége tehát nem hat az újdonság erejével, de a kutatók többsége eddig még elutasította az ilyen véleményeket, és ezeket nem igyekeztek újabb ismeretekkel, bizonyítékokkal alátámasztani.

Petneházy István a könyve elején tárgyalt történelmi elemzését Szent István első uralkodói ténykedéseinek leírásával folytatja. A Nagy Legendából is kiolvashatjuk, hogy Géza 997-ben bekövetkezett halála után István a pannóniai királyság tartományait tíz püspökségre osztotta, továbbá Astrik apátot a főpapi méltóság süvegével felékesítette és a többiek felügyelőjévé tette. A Hartvik Legenda a koronaküldést megelőző eseményeket gyakorlatilag ugyanígy meséli el.

A Legendákat helyesen úgy kell értelmezni, hogy István már a korona küldés előtt kialakította a tíz püspökséget és az esztergomi érsekséget. Ezzel a királyokat megillető joggal csak azért élhetett, mert saját magát - a görög korona birtokában - királynak tekintette. Ennek ellenére a nyugati világ megítélése szerint István ekkor még csak fejedelem lehetett. Ennek oka pedig az, hogy ahogyan Géza nem lehetett rex christianus. ugyanígy fia, István sem lehetett az, amíg a római egyház feje el nem ismerte, fel nem kente és a pápa által megszentelt és elismert koronával meg nem koronázták.

 

A Hartvik püspök által szerkesztett legendában arról olvasha­tunk, hogy István azzal a kéréssel küldte el Astrik püspököt a pápához, hogy "Érdemesítse őt is arra, hogy királyi diadémával izmosítsa". -István kérését elsősorban III. Ottó császár támogatta, aki az új királyi jelvényeket István részére elkészíttette és azok közvetítésére felkérte II. Szilveszter pápát, aki neki lekötelezettje volt. A királyi jelvényeket ezért csak jelképesen adományozta a pápa, de azokat nem ő készíttette.

A Hartvik legenda szerint Szilveszter pápa nagyon megörült a magyar uralkodó kérésének, és mindazt megadta, amit István kért tőle. Ennek megfelelően apostoli áldását adta és koronát, valamint keresztet küldött a magyar királynak. István királyt ezután szentelt olajjal felkenték és a királyi méltóság diadémjával szerencsésen megkoro­názták. István király tehát a királyi jelvények birtokában és a koronázási szertartás keretében végrehajtott szent olajjal történő felkenés által rex christiasnus, vagyis keresztény király lett.

István király a pápa közvetítésével valóban megkapta a koronát, amelynek keresztpántjai azonosak a ma ismert latin koronával. – A latin koronával együtt új hatalmi jelvényként István király egy országalmát is kapott. - Azt az állítást, hogy István királynak volt zászlós lándzsája és országalmája, a koronázási palást is egyértelműen bizonyítja, amelyen István király jobb kezében lándzsa, baljában pedig országalma látható.

István királyt az ezredik év karácsonyának első és második napján, Jézus születése és Szt. István vértanú ünnepén koronázták királlyá. (A karácsonykor történő koronázás gyakori volt Európában.)

Nem fogadhatjuk el azokat a megállapításokat, amelyek akár egyetlen koronázási jelvénynek az eltemetését is feltételezik. Hiszen az új királyt a jelvények hiánya miatt nem tudták volna megkoronázni. (Lásd: S.C. film)

Következik a 3. oldal

 

Oldal: A Szent Korona eredete, származása
MAGYAR URALKODÓK IDŐRENDJE ÉS ARCKÉPCSARNOKA, A MAGYAR TÖRTÉNELEM IDŐRENDJE - © 2008 - 2024 - uralkodok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat